BÁTHORI ZSIGMOND FEJEDELEM UDVARÁBAN

Elindultuk Gyulafehérvárra a fejedelem udvarába szerencsét próbálni. Bemutatom házigazdánkat  Báthori Zsigmondot,  itt láthatod  a képét, jobb oldalt, ebben a díszes keretben.

1572-ben Nagyváradon született, 1588-tól irányította önállóan Erdélyt. Megérkezésünk idején nagy gondban volt, 25 évi béke után, 1591-ben elkezdődött a sok véráldozattal járó tizenötéves háború, a török felrúgta a drinápolyi békét, hadat üzent a Habsburgoknak. Ebben a helyzetben Báthori Zsigmond úr a  törökellenes ligához csatlakozott, nagy vágya volt a török kiűzése Európából.

VÍGAN  ÉLTÜNK A PALOTÁBAN

A háborús veszedelemben is vidáman éltünk  Báthori Zsigmond urunk fényes reneszánsz udvarában, sokféle emberrel találkoztunk, főleg  olaszokkal. A képen Gyulafehérváron a vár délkeleti falát látod.

Jöttek Itáliából  zenészek, költők, énekesek. A fejedelem  furcsa udvaroncai között még "tűzjáték-készítők, laptacsináló vargák, udvari bolondok, öklöző labda püfölők" és egyéb tányérnyalók is voltak.  Gábor uram beállt apródnak Báthori Zsigmondhoz, szinte minden volt: küldönc, kutyasétáltató, hírvivő, levélkézbesítő. Egész nap figyelt és tanult.  

Itt vette első leckéit  államkormányzásból, az emberekkel való bánásmód tudományából, tanult kardforgatást, csakúgy mint lőfegyverkezelést, betekintett a diplomácia kulisszái mögé, idegen követek, hazai tudósok szavait követte, zenészek és táncmesterek tudományát leste. Sok hiányosságot kellett pótolni, például nem tanult latinul, az udvarban tapasztalta, hogy e nélkül a politikában nem boldogul, hozzá is fogott a latin nyelv tanulásához.

ELMENTÜNK  PRÁGÁBA

Nem mindig ültünk mi Gyulafehérváron, 1597-ben Gábor úrral elkísértük a fejedelmet II. Rudolf császár udvarába Prágába. Az volt csak a szép hely, a Hradzsin, ez az ottani vár neve. Szívélyesen fogadtak minket, meg is kötöttük a törökellenes szerződést a Habsburgokkal.

Megállapodtunk, hogy Rudolf király és mi  - mármint Báthori Zsigmond úr -,  együttesen viselünk háborút a török ellen. Báthori Zsigmond uram elismerte a magyar király felsőségét, Rudolf ez alkalommal először mondta ki,  Erdély függetlenségét.

CSATATEREKEN KÉT TŰZ KÖZÖTT EGY HAZÁBAN

HARCOK A TÖRÖKKEL

Részt vettünk Gábor úrral a tizenötéves háborúban,   gazdám nem volt még 16 éves,  mikor már 1595-ben a fejedelem hadseregében apródként csépeltük a törököket. Vissza is foglaltuk Tirgovistét, Bukarestet és Gyurgyevót, de aztán a török úgy megerősödött, hogy elvesztettük Temesvárt és a mezőkeresztesi csatát. Szörnyű pusztítást csinált a török, a Bécs melletti csatáról később Gábor úr ezt írta: "gyermekségemnél fogva soha én szörnyűbb rettenetesebb lövést nem láttam, és erősebb harcot..."

HARCOK A HABSBURGOKKAL

Ekkor jött a nagy fordulat, nem volt elég nekünk, hogy a török fosztogatta az országunk,  a Habsburgok is megtámadtak minket. Az osztrákok teljhatalommal bízták meg, a kegyetlen Giorgio Basta albán származású, Dél-Itáliából érkező tábornokot, aki nem a török kiűzésével, sokkal inkább a lakosság kifosztásával foglalatoskodott.  Népünk ezekben az években hajléktalanná vált, nyomorgott. Nem csoda, ha járványok tizedeltek. Igásállatok sem voltak már, az ekét is emberek húzták. Az ilyen fogatokat neveztük el "Basta szekerének". Gazdám fiatal kora ellenére nagy tekintélyt szerzett. Nem bírtuk mi már tovább nézni a Habsburgok rémséges tetteit, úgy döntöttünk Gábor úrral, hogy szembeszállunk velük.  /KÉP: Giorgio Basta/

Sokszor énekeltük akkoriban ezt az Erdély veszedelméről szóló bús  éneket.

Erdélynek kincses városit,

Elpusztíték szép templomit,

Levágták szép ékességét,

Benne való szép csillagait.

Nem szánták ők a véneket,

Levágták a gyermekeket,

Mostan serdült szép ifjakat,

Megrútéták szép szűzeket.

Hóhérmódra velünk bántak,

Kíméletlenül minket vágtak,

Kik bennünk megmaradtanak,

Bujdosásra jutotottanak.

Csatlakoztunk 1602 -ben Székely Mózes csapatához, felvettük a harcot  Bastával és a Habsburgokkal. Mózes úr jó katona volt. Támogattuk fejedelemmé választását,  ő lett Erdély egyetlen székely származású vezetője. Elkísértük a Brassó meletti csatában, véres ütközet volt, csaknem az egész erdélyi sereg elpusztult,  a harcokban Székely Mózes az életét vesztette. Basta az erdélyiek „árulását” kegyetlenül megtorolta. Sokakat kivégeztetett, óriási adókat vetett ki, s hagyta, hogy rosszul fizetett katonái mindenükből kifosszák az éhező embereket. Amikor 1604. tavaszán kivonult Erdélyből, százezreket érő kincseket vitt el, a tatárdúlás óta nem tapasztalt nyomort hagyva maga után.

Nem tudom, neked mi a véleményed, de kíváncsi vagyok rá! Kinek az oldalára álljunk  a  törökökére vagy a Habsburgokéra? Te mit  tennél?

Esténként sokat beszélgettünk Gábor úrral Erdély sorsáról, láttuk,  hogy a belső viszályok aláássák az ország erejét, elveszik megmaradásának lehetőségét. Megtanultuk, hogy az Erdélyt fenyegető nagyhatalmak közül eggyel mindenképpen ki kell egyezni,  még esetleg megalkuvások árán is. Kettővel nem bírunk hadakozni. Bölcsen mondta Gábor úr : " Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet"

MENEKÜLÉS A TÖRÖK PORTÁRA
 Nem volt könnyű döntés, de Gábor úrral úgy határoztunk, hogy az osztrákok ellen harcolunk, de sohasem adjuk fel legfontosabb célunkat, Erdély függetlenségét. Miután az 1602. július 2-i tövisi csatában vereséget szenvedtünk,  a Habsburgok elől, a török félhold árnyékába menekültünk.  Nem volt tanácsos szülőföldünkön maradni, Erdély elhagyására Gábor uram  később így emlékezik vissza:

"Mikor Erdélyországot a német magáévá tötte, elhagyánk édes hazánkat, nemzetünket, jegyben nálunk lévő mátkánkat, és négyszáz lovas-kopjás katonánkat fogadván vezír Jemicsi Hasszán Pasához, senki kényszerből, hanem szabad akaratunk szerint menénk. "

A TÖRÖK PORTÁN
 

VENDÉGSÉGBEN A PORTÁN

Nagyon féltem a törököktől, kár volt, szívesen fogadtak minket. Gábor úr hamar megszerezte  bizalmukat,  oda voltak a gazdámért. Gábor úr jól beszélt törökül és ismerte a szokásaikat, ügyesen társalkodott és tárgyalt.  A tatár kán fiától -  annyira megkedvelt minket -  ajándékot is kaptunk, egy gyönyörűséges lovat, hozzá teljes hadi felszerelést. A Porta sem volt fukar, 16000 tallért, és pompás ruhaanyagokat bocsátott a rendelkezésünkre. A törökök  nagyra becsülték gazdám, azt akarták, ő legyen a következő fejedelem, de erről Gábor úr hallani sem akart. Fiatal korára hivatkozva lemondott a megtiszteltetésről. Fejedelmi cím nélkül is volt tekintélye,  a bujdosók táborában őt tartották vezérnek. Közben nagy fordulat állt be az otthoni politikában, Bocskai István uram is meggondolta magát.

BOCSKAI  ISTVÁN  FEJEDELEMMÉ VÁLASZTÁSA   A PORTA TÁMOGATÁSÁVAL 

A Magyarországon is eluralkodó magyar- és reformációellenes császári politika Bocskai Istvánt is szembefordította az udvarral. Bocskai tárgyalásokat kezdett a törökökkel, amikor erről Gábor úr értesült, támogatásáról biztosította a tapasztaltabb és gazdagabb Bocskai Istvánt.  Levelet írt Bocskainak,   megkérte,  fogadja el az erdélyi fejedelemséget.

Bethlen Gábor levele Bocskai Istvánnak: "Az Isten nevére előbben, annak utána hazájának, nemzetének utolső veszedelmét látván elközelíteni serkenjen fel  és kösse fel a harangot."

BOCSKAI ISTVÁN  FEJEDELEM SZOLGÁLATÁBAN

Török támogatással 1605 februárjában a szerencsi országgyűlésen Erdély, áprilisban Magyarország fejedelmévé választottuk Bocskai Istvánt. Bocskai zászlói alatt a töröknél oltalmat kereső bujdosók mozgalma szabadságharccá szélesedett. Bethlen Gábor részben az erdélyi várak visszavívásáért, részben Erdély önállóságának megerősítéséért, és a protestáns vallásszabadságért indított harcot. 1605. december 12-én Bocskai 9254 hajdújának kollektív nemesi jogokat és adómentességet adott a fegyveres szolgálat fejében, és Szabolcs vármegye déli részén (Kálló, Nánás, Dorog, Varjas, Hadháza, Vámospércs, Sima, Vid) telepíti le őket. A Dunántúlon a Némethy Gergely vezette hajdúk érnek el sikereket (Sümeg, Körmend, Sziszek, Kőszeg, Veszprém, Palota, Tata).

BETHLEN GÁBOR ESKÜVŐJE

KÁROLYI ZSUZSANNA

Gábor úr Nagykárolyban ismerkedett  meg Károlyi Zsuzsanna kisasszonnyal. Megtetszettek egymásnak, össze is illettek, Gábor úr  1605-ben feleségül kérte  a mélyen vallásos, puritán Zsuzsannát. Nehéz sors jutott a kislánynak, szülei nagybirtokos szatmári nemesek Károlyi László és Sziny Klára korán meghaltak, Zsuzsanna  árvaságra jutott.
 

Nagyon készültünk az esküvőre, 1605. április 24-re kitűztük a menyegzőt, minden készen állt már a lakodalomhoz, mégis el kellett halasztani. Hadi elfoglaltsága miatt, Gábor úr  nem érkezett meg. A menyegzőt csak augusztus végén tartottuk meg Kolozsváron.

A NÁSZAJÁNDÉKOK
Bocskai István  is részt vett az esküvőn, a fejedelem bőkezűen megjutalmazta a várakozásért az ifjú párt. Bethlen Gábor megkapta a vajdahunyadi uradalmat, Hunyad megye főispáni tisztségét, udvari és főtanácsosi rangot a fejedelemtől.

Feleségének Gábor úr nászajándékként Déva várát adta át. Zsuzsannából "házias nagyasszony, takarékos gazdasszony" vált az évek alatt, hű társa és segítője lett férjének. Példás rendben tartotta a környezetét, felügyelte a konyhát,  ő küldte a hadi táborba a maga sütötte friss kenyeret. Boldog családi életet éltek, amit csak Gábor úr  gyakori távolléte nehezített. Sokszor követte hites urát,  a közeli városokban várt rá, leveleiben "édes szerelmes szívemnek" szólította. Ezt írta Gábor úr az egyik levelében feleségének: „Nem kevés panaszom vagyon reád, édes asszonkám, hogy nékem ily ritkán iratsz magad felől. […] Nekem írass gyakran, édes asszonkám, ha azt akarod, hogy én is gyakran írjak neked.”

TÜNDÉRKERT ÚJRA

A TÖRÖK PORTA KORONÁT KÜLD BOCSKAINAK

Még az esküvő évében egy jelentős esemény történt, 1605. novemberében a szultán díszes koronát küldött Bocskai uramnak, ő azonban - bár a koronát nem küldte vissza - nem koronáztatta meg magát, mert nem akart végleg szakítani a Habsburgokkal.

Nézd csak meg, milyen szépséges és különleges ez a korona, beraktuk egy nagy ládába, nagyon vigyáztunk rá. Igaza volt a fejedelemnek, akkor haragudtak volna meg igazán  az osztrákok, ha a török  koronát a fejére teszi. Tudtuk, hogy Bocskai fejedelem úr a  török szövetséget csak kényszerűségből vállalta, mert belátta, hogy nem harcolhat egyszerre két császár ellen.

Jó, ha tudod,  Bocskai István koronáját, amit I. Ahmed oszmán szultántól kapott 1605. november 11-én, a bécsi  Kunsthistorisches Museum-ban őrzik.

MEGKÖTJÜK A BÉCSI BÉKÉT

Bocskai uram  szabadságharcát a bécsi békekötéssel (1606) zártuk le, Rudolf király biztosította a protestáns vallás szabadságát, törvénybe iktatták a vallásszabadságot Magyarországon is. Rudolf elismerte, hogy törvényt csak a nemzettel együtt hozhat, és hogy Magyarországon nem lehet alkotmányellenesen kormányozni. E béke szabályozta az Erdély és Magyarország között levő területi viszonyt is, kimondván, hogy Bocskai nemcsak Erdély és a magyarországi Részek (Partium) uralkodója, hanem birtokába veszi Ung, Bereg, Szabolcs, Ugocsa és Szatmár vármegyéket, valamint Tokaj várát is. Ezek a várak és vármegyék azonban, ha a fejedelem fiúörökös nélkül halna meg, a magyar koronára visszaszállnak. Végül  Magyarország és az osztrák tartományok között való viszonyt is szabályozta, amennyiben az osztrák és a cseh rendek is aláírták, mint kezesek a bécsi békét.

A ZSITVATORKI BÉKE - A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚ LEZÁRÁSA

Bocskai közvetítésével a bécsi udvar és a porta 1606. november 11-én megkötötte tizenötéves háborút lezáró zsitvatoroki békét. Ebben az egyezményben a fennálló helyzetet szentesítették. Bocskai István 1606. december 29-én meghalt. Végrendeletében megfogalmazta, hogy szükség van egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani mindaddig, amíg a magyar korona idegen kézen van. Ha azonban újra magyar királyt választanak, akkor Erdélyt és a Királyi Magyarországot egyesíteni kell.

BOCSKAI ISTVÁN VÉGAKARATA ÉS HALÁLA

Decemberben Kassára mentünk, Bocskai urunk  a bécsi béke beiktatása végett országgyűlést hívott össze. Nagyon aggódtunk érte, mert ekkor már beteg volt. Súlyos vízkórságban szenvedett, s a gyűlés egész ideje alatt állandóan rosszul volt. December 17-én írta meg végrendeletét, amelyben a következőkben határozza meg Erdély sorsát: "valameddig a magyar korona ott fenn [ti. Bécsben] nálunk erősebb nemzetségeknél forog, mindenkor szükséges és hasznos, egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani. Ha pedig az Isten adná, hogy a magyar korona magyar kézhez kerülne egy koronás királyság alá, úgy az erdélyieket is intjük, hogy azon korona alá a régi mód szerint adják magokat."

Tizenkét nappal később, december 29-én jó urunk meghalt, mi okozta a halálát  nem tudjuk, az is lehet, hogy megmérgezték. A fejedelem holttestét Kassáról Gyulafehérvárra vittük, és ott 1607. február 18-án nagy pompával eltemettük. 

TÜNDÉRKERT ÚJRA

Megmutatom a fejedelem síremlékét, itt vagyunk a gyulafehérvári Római Katolikus Székesegyházban.Úgy emlékezünk rá, hogy ő volt Erdélynek első protestáns vallású fejedelme. Állj meg a fejedelem sírjánál és hallgasd meg Bocskai nótáját!

KATTINTS IDE:

www.youtube.com/watch?v=81SgTHg66QY&list=PL370B4C693D7075C3