AZ IFJÚKOR ÉVEI GYERGYÓSZÁRHEGYEN
EL KELLETT HAGYNUNK A MAROSILLYEI SZÜLŐHÁZAT, a törvényt be kell tartani, szegény félárva Gáborka és Istvánka elveszítette a szép várat. Hajnalban elindultunk új otthonunkba Druzsina asszony bátyjának gyergyószárhegyi kastélyába. Gyönyörű tájon haladtunk, a Maros mentén felfelé vitt az utunk a sziklabércekkel övezett Gyergyói-havasok közé. Megálltunk nézelődni a Gyergyói-medencében, jól elfáradtunk a meredek hegyi utakon, itt csak lóháton vagy gyalogosan tudtunk menni. Éjszaka érkeztünk Lázár úr pompás reneszánsz kastélyához, nem is láttam még ilyen díszes épületet itt Erdélyben. Az épület udvarára a torony boltíves bejáratán át jutottunk be.
Lázár András urunk büszkén mesélte, hogy kastélya Székelyföld legfontosabb katonai és közigazgatási központja. Sajnos, a csapások nem értek véget, alig hogy megszoktuk a kastélyt, meg Lázár uram természetét, szörnyű baj érte Gáborkát. Druzsina asszony ágynak esett. Hamarosan el is temettük, a két Bethlen fiú árván maradt, Lázár András úr gonoskodott róluk. Szigorúan fogta Gáborkát meg az öccsét, András úr volt az egyetlen a szárhegyiek közül, aki felvette az új protestáns hitet, szokatlan volt ez még akkoriban. Nagy csetepaté volt, mikor a hirtelen természetű nagyúr kiűzte a környékről a katolikusokat, ledöntötte az oltárokat, elégette a szent képeket. Gáborkát ez nagyon bántotta, mert Druzsina asszony katolikus hitben született és nevelkedett.
Lépj be a kastélyba! A kert bal oldali fala mentén van a konyha, cseléd- és katonalakások, a kovácsműhely és az istálló. A jobb oldali fal mellett álló emeletes épület az Asszonyok-háza, ahol én és a vár úrnői laktak. Az udvar közepén található kicsi épület a kastély föld alatti pincetömlöcének lejárataként szolgált. A bejárattal majdnem szemközt volt a gyönyörű lovagterem.
Gábor úr iskoláztatását nem vitték túlzásba, magyar prédikátorok tanították a magyar írásnál nem sokkal többre. Bánta is később, hogy gyerekfejjel nem tanították latinra, egyedül kellett az elmaradásokat bepótolnia.
Rossz emlékként maradtak meg bennünk ezek az évek, elköltöztünk Marosillyéről, meghalt Farkas uram és Druzsina asszony, elkobozták minden vagyonunkat, árvák és földönfutók lettünk. Gábor úr amikor betöltötte a 13. évét, úgy döntött változtat sorsán, megfogadta, hogy elhagyja nagybátyja házát, elszegődik valamelyik főúr szolgálatába. Neczpáli Jush Andráshoz küldött levelében meg is írta: "Még eddig tanultunk. Immár uram, Isten segítségéből én, ha módom lesz benne, valakihez elszereztetem magamat, vagy urunkhoz őfelségéhez, vagy egyébhez."
Bocskai István váradi kapitány úrnak is írt egy szép levelet, az ő ajánlására Gábor úrfi bekerült a legjobb helyre, Báthori Zsigmond fejedelem gyulafehérvári udvarába apródnak. Nagy izgalommal újból felkerekedtünk, elindultunk a fejedelem udvarába.
